ELSŐ RÉSZ
1. A házasságkötés alaki kellékei
Csjt. 2. § (1) Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelenlevő házasulók az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelentik, hogy egymással házasságot kötnek.7
(2) Az anyakönyvvezető a kijelentés megtörténte után a házasságkötést a házassági anyakönyvbe bejegyzi.
(3) A házasságkötés nyilvánosan, két tanú jelenlétében, az erre rendelt hivatalos helyiségben történik.
(4) Rendkívüli körülmény esetében a házasság az anyakönyvvezető hivatalos helyiségén kívül is megköthető.
Csjt. 3. § (1) A házasságkötést megelőzően a házasulóknak az anyakönyvvezető előtt ki kell jelenteniük, hogy a házasságuknak legjobb tudomásuk szerint nincs törvényes akadálya, egyszersmind igazolniuk kell, hogy házasságkötésük törvényes feltételei fennállnak. Jogszabály a házasságkötés előtti tanácsadáson való részvételt kötelezővé teheti.8
(2) A házasságkötést az anyakönyvvezető csak a házasságkötési szándék bejelentését követő harminc nap utáni időpontra tűzheti ki. A jegyző e határidő alól felmentést adhat.10
(3) A házasulók valamelyikének közeli halállal fenyegető egészségi állapota esetében a házasulók nyilatkozata a házasságkötés összes törvényes feltételeinek igazolását pótolja, és a házasságot a bejelentés után nyomban meg lehet kötni.
Csjt. 7. § (1) Érvénytelen a házasság, ha a házasulók valamelyikének korábbi házassága fennáll.13
(2) Ha a korábbi házasság megszűnik, vagy azt érvénytelenné nyilvánítják, az újabb házasság érvényessé válik.
a) az egyenesági rokonok és
b) testvérek házassága, továbbá
c) a testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával,
d) a házastársnak volt házastársa egyenesági rokonával, valamint
e) az örökbefogadónak az örökbefogadottal kötött házassága.
(2) A testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával és a házastársnak volt házastársa egyenesági rokonával kötött házassága nem érvénytelen, ha a jegyző felmentést ad, akár a házasságkötés előtt, akár utóbb, a házasság fennállása alatt.14
Vhr. 3. § Az örökbefogadó és az örökbefogadott házassága akkor érvénytelen, ha azt a Csjt. hatálybalépése után kötötték.
Csjt. 9. § (1) Érvénytelen annak a házassága, aki a házasság megkötésekor cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állott.15
(2) A gondnokság alá helyezett házassága érvényessé válik, ha azt a gondnokság alá helyezésének megszüntetése után a házasság fennállása alatt nem támadja meg.
Csjt. 10. § (1) Házasságot nagykorú férfi és nő köthet.16
(2) Kiskorú csak a gyámhatóság előzetes engedélyével köthet házasságot.
(3) A gyámhatóság a házasságkötésre indokolt esetben is csak akkor adhat engedélyt, ha a házasuló a tizenhatodik életévét betöltötte.
(4) Az engedély megadásáról vagy megtagadásáról a gyámhatóság a szülő (törvényes képviselő) meghallgatása után határoz.
(5) Érvénytelen az a házasság, amelyet a házasuló a gyámhatóság engedélye nélkül, vagy a (3) bekezdésben megjelölt életkor elérése előtt kötött.
Vr. 1. § A házasságkötéssel megszerzett nagykorúságot [Ptk. 12. § (2) bekezdése] a házasság megszűnése nem érinti.18
Csjt. 11. § (1) Érvénytelen annak a házassága, aki a házasság megkötésekor a teljes cselekvőképtelenség állapotában volt, jóllehet ilyen hatályú gondnokság alatt nem állott.
(2) A házasság érvényessé válik, ha az a házastárs, akinek cselekvőképessége hiányzott, cselekvőképessé válása után a házasságot fennállása alatt helyben hagyja.
Csjt. 12. § Érvénytelen a házasság:
a) ha megkötésénél az anyakönyvvezető nem hivatalos minőségben járt el;
b) ha a házasulók a házasságkötésre irányuló kijelentésük megtételekor nem voltak együttesen jelen.
2. A házasság érvénytelenné nyilvánítása
Csjt. 13. § (1) A házasságot csak akkor lehet érvénytelennek tekinteni, ha azt érvénytelenítési perben hozott bírósági ítélet érvénytelennek nyilvánította.
(2) A házasságot érvénytelenné nyilvánító bírósági ítélet mindenkivel szemben hatályos.
(3) Érvénytelenítési pert a házasságkötés alakszerűségeinek meg nem tartása miatt csak a házasságkötéstől számított hat hónap alatt, és csak a házasság megszűnéséig lehet indítani, a házasság megszűnése azonban nem akadályozza a már megindított per folytatását.
Csjt. 14. § (1) Érvénytelenítési per indítására - az alábbi kivételekkel - bármelyik házastárs, továbbá az ügyész és az is jogosult, akinek a házasság érvénytelenné nyilvánításához jogi érdeke fűződik.
(2) Ha az a jogosult, aki a pert megindította, meghal, a perben helyére bármelyik másik jogosult beléphet.
Csjt. 15. § (1) A nagykorúság elérése után - házasságkötési engedély hiányában - a kiskorúság miatt, illetőleg a gondnokság megszüntetése után a gondnokság alatt állás miatt kizárólag az a házastárs jogosult érvénytelenítési per indítására, akinek személyében az érvénytelenség oka fennállott. Ezt a pert a jogosult csak a nagykorúság elérésétől, illetőleg a gondnokság megszüntetésétől számított hat hónap alatt indíthatja meg.19
(2) Teljes cselekvőképtelenség okából kizárólag az a házastárs indíthat érvénytelenítési pert, aki a házasságkötéskor teljesen cselekvőképtelen állapotban volt. A cselekvőképtelenség megszűnése után ezt a pert hat hónap alatt lehet megindítani attól a naptól számítva, amelyen a házastárs cselekvőképességét visszanyerte. Ha a házastárs cselekvőképességének visszanyerése előtt meghalt, a házastárs halálától számított hat hónap alatt a házasság érvénytelenítése iránt az ügyész indíthat pert.
(3) Ha az előbbi rendelkezések szerint kizárólagosan jogosult házastárs meghal, az általa megindított perben helyébe bárki beléphet, aki érvénytelenítési per indítására általában jogosult.
Csjt. 16. § A házasság érvénytelenítése iránt a pert a jogosultnak személyesen kell megindítania. Törvényes képviselőjének hozzájárulásával maga indíthat pert a korlátozottan cselekvőképes jogosult is; ha a jogosult a házastárs, a törvényes képviselő hozzájárulására nincs szükség. Ha a jogosult a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, a pert nevében a gyámhatóság hozzájárulásával törvényes képviselője indíthatja meg.
1. A házasság megszűnésének esetei
Csjt. 17. § (1) A házasság megszűnik:
a) az egyik házastárs halálával,
b) bírósági felbontással.
(2) Arra, hogy a házasság a házastárs halála folytán megszűnt, halotti anyakönyvi bejegyzés vagy a bíróságnak a halál tényét megállapító, illetőleg holtnak nyilvánító jogerős határozata alapján lehet hivatkozni. A másik házastárs újabb házasságkötése esetén a korábbi házasságot akkor is megszűntnek kell tekinteni, ha az említett anyakönyvi bejegyzés, illetőleg bírósági határozat hatálya az újabb házasságkötést követően megdől. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha az újabb házasságkötéskor bármelyik házasuló tudta, hogy a halál nem következett be.
Csjt. 18. § (1) A házasságot a bíróság bármelyik házastárs - illetőleg a házastársak közös - kérelmére felbontja, ha a házaséletük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A házasság felbontásánál a közös kiskorú gyermek érdekét figyelembe kell venni.21
(2) A házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlására utal a házastársaknak a házasság felbontására irányuló végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes egyező akaratnyilvánítása. Véglegesnek lehet tekinteni az elhatározást akkor, ha
a) a házastársak a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi, közös vagyon megosztása kérdésében megegyeztek és egyezségüket a bíróság jóváhagyta, vagy
b) a házastársak között legalább három éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön lakásban élnek és igazolják azt is, hogy a közös gyermek elhelyezését, valamint tartását a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték.
(3) A felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól - az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is - csak akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve, ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.22
Vr. 2. § (1) Ha a házastársak a házasság felbontását egyező akaratnyilvánítás alapján kérik, a keresetlevélhez csatolniuk kell a közös vagyon megosztására vonatkozó megállapodásukat, kivéve, ha közöttük legalább három éve megszakadt az életközösség és külön lakásban élnek [Csjt. 18. § (2) bek. b) pont].
(2) Ha a közös vagyon kizárólag ingóságokból állt, melyet a házastársak már megosztottak és a birtokbaadás is megtörtént, az egyezségnek csak azt kell tartalmaznia, hogy a házastársaknak egymással szemben a házastársi közös vagyon megosztásával kapcsolatban további követelésük nincs.
Csjt. 19. § A házasság felbontása iránt a házastársnak a pert személyesen kell megindítania. Törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül maga indíthat pert a korlátozottan cselekvőképes házastárs is. Ha azonban a házastárs a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, nevében a per indítására a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő jogosult.
Csjt. 20. § Bírósági felbontás esetében a házasság a felbontást kimondó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.
Csjt. 21. § (1) A házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül rászorul, kivéve, ha arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált. Tartást csak olyan mértékben lehet követelni, hogy az ne veszélyeztesse a volt házastársnak és annak megélhetését, akinek eltartására a volt házastárs a tartást igénylővel egysorban köteles.
(2) A tartást határozott időtartamra is meg lehet állapítani, ha feltehető, hogy a tartásra jogosult rászorultsága a meghatározott idő elteltével megszűnik.
Csjt. 22. § (1) Ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be, a tartás mértékének megváltoztatását lehet kérni.
(2) A tartásra való jog megszűnik, ha az arra jogosult újból házasságot köt, vagy a tartásra magatartása miatt utóbb érdemtelenné válik, valamint akkor is, ha a jogosult a további tartásra nem szorul rá. Az utóbbi esetben azonban a tartásra való jog újból feléled, ha a korábbi jogosult a tartásra ismét rászorul.
(3) Ha a volt házastárs a tartásra a házasság felbontását követő öt év eltelte után válik rászorulttá, volt házastársától csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet tartást.
A HÁZASTÁRSAK JOGAI ÉS KÖTELESSÉGEI
Csjt. 23. § (1) A házastársak jogai és kötelességei egyenlőek; a házasélet ügyeiben közösen kell dönteniük.24
(2) A házastársak a személyüket érintő ügyekben önállóan, de a család érdekeit szem előtt tartva döntenek.
Csjt. 24. § A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak és egymást támogatni kötelesek.
Csjt. 25. § (1) A feleség a házasságkötés után28
a) kizárólag a maga teljes nevét viseli, vagy
b) a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez a maga teljes nevét hozzákapcsolhatja, vagy
c) a férje családi nevét viseli a házasságra utaló toldással és ehhez a maga teljes nevét hozzákapcsolja, vagy
d) a férje családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét.
(2) A férj a házasságkötés után
a) kizárólag a maga teljes nevét viseli, vagy
b) a felesége családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét.
(3) A férj, illetve a feleség a házasságkötés után házassági névként családi nevüket is összekapcsolhatja, hozzáfűzve a saját utónevét.
(4) A házasulóknak az (1)-(3) bekezdés szerinti névviselésről meg kell egyezniük. Ennek során figyelemmel kell lenni arra, hogy - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - csak az egyik házasuló veheti fel házassági névként a másik családi nevét [(1) bekezdés b)-d) pont, (2) bekezdés b) pont], illetve a házassági név családi nevekből képzett része legfeljebb két tagú lehet.
(5) A házasulóknak az anyakönyvvezető felhívására a házasságkötés utáni névviselésről nyilatkozniuk kell.
Csjt. 26. § (1) A házasság megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása után a házastársak a házasság fennállása alatt viselt nevet viselik tovább. Ha ettől el kívánnak térni, ezt a házasság megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása után az anyakönyvvezetőnek bejelenthetik. Ilyen esetben sem viselheti azonban a volt férje nevét a volt feleség a házasságra utaló toldással [25. § (1) bekezdés b)-c) pont], ha azt a házasság fennállása alatt nem viselte.29
(2) A bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a 25. § (1) bekezdés b)-c) pontja szerinti névviseléstől, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték.
(3) Újabb házasságkötés esetén a feleség volt férje nevét a házasságra utaló toldással [25. § (1) bekezdés b)-c) pont] nem viselheti tovább, és ez a joga akkor sem éled fel, ha újabb házassága megszűnt.
Csjt. 27. § (1) A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj.32
(2) A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartamára - szerződéssel rendezhetik. A szerződésben e törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba.
(3) A szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingó dolgok ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra.
(4) A házastársak a harmadik személlyel kötött ügyleteik során kötelesek tájékoztatást adni arról, ha a szerződéssel érintett vagyontárgy valamelyikük különvagyonába tartozik.
(2) A Csjt. 27. § (2) bekezdésében meghatározott szerződésnek kell tekinteni a házastársaknak az életközösség fennállása alatt egymással kötött adásvételi, csere, ajándékozási és kölcsönszerződését is.
Csjt. 28. § (1) A házastárs különvagyonához tartozik:
a) a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,
b) a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,
c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,
d) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy.
(2) Az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenöt évi házassági együttélés után közös vagyonná válik.
(3) 35
Vhr. 9. § A különvagyonhoz tartozó tárgy helyébe lépő vagyontárgy közös vagyonná válása szempontjából a tizenöt évi házassági együttélés időtartamát a házasság megkötésétől kell számítani, függetlenül attól, hogy a házasságot a Csjt. hatálybalépése előtt vagy után kötötték meg.
Csjt. 29. § (1) A vagyonközösséghez tartozó tárgyakat rendeltetésük szerint mindegyik házastárs használhatja.
(2) A vagyonközösséghez tartozó tárgyakat a házastársak közösen jogosultak kezelni. Mindegyik házastárs kívánhatja, hogy a másik járuljon hozzá azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a vagyonközösséghez tartozó tárgy fenntartása vagy értékcsökkenésének elkerülése végett szükségesek.
(3) A vagyonközösséghez tartozó tárgyak fenntartásával és kezelésével járó költségeket elsősorban a közös vagyonból kell fedezni, ha pedig az erre nem elegendő, a házastársak kötelesek a költséghez különvagyonukból arányosan hozzájárulni.
Csjt. 30. § (1) A vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik.
(2) Bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött, az előbbi rendelkezés alá tartozó visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá. Ha azonban a házastárs az ügyletet a mindennapi élet szükségleteinek fedezése körében kötötte, a másik házastárs csak akkor hivatkozhat hozzájárulásának hiányára, ha az ügylet megkötése ellen az ügyletkötő harmadik személynél előzőleg kifejezetten tiltakozott.
(3) Az előbbi rendelkezések alapján a másik házastárs felelőssége a házastársa által kötött ügyletért harmadik személlyel szemben a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn.
(4) A házastárs olyan tartozásáért, amely az előbbi rendelkezések szerint nem mindkét házastársat terheli, mind különvagyonával, mind a közös vagyonból reá eső résszel felel.
(5) Az egyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt kötött ügylethez a másik házastárs részéről megkívánt hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve.36
Vhr. 10. § A Csjt. 30. § (1) bekezdését abban az esetben lehet alkalmazni, ha a házassági életközösség a Csjt. hatálybalépése után szűnt meg.
Csjt. 31. § (1) A vagyonközösséget a házassági életközösség fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik házastárs kérelmére megszüntetheti.
(2) A házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség végetér, és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. Ennek során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonba, illetőleg a különvagyonból a közös vagyonba történt beruházások, továbbá a kezelési és a fenntartási költségek megtérítését is. Nincs helye megtérítésnek, ha a kiadás a lemondás szándékával történt. A közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyon megtérítésének csak különösen indokolt esetben van helye.
(3) A házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglevő közös vagyonból lehetőleg természetben kell kiadni. Ugyancsak természetben kell kiadni a házassági életközösség megszűnésekor meglevő különvagyont is. Amennyiben ez bármely okból nem lehetséges, vagy számottevő értékcsökkenéssel járna, a megosztás módját vita esetén a bíróság állapítja meg.
(4) A hiányzó közös, illetőleg különvagyon megtérítésének nincs helye, ha a házassági életközösség megszűnésekor nincs közös vagyon és a megtérítésre köteles félnek különvagyona sincs.
(5) A házastársak közötti vagyoni viszonyokra (házassági vagyonjogi szerződés, a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó egyezség, a közös lakás használatában történő megállapodás stb.) a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell. A bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vagyoni igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz.38
(6) 39
3. A házastársak lakáshasználatának rendezése40
Csjt. 31/A. § (1) A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak a házasság felbontása esetére rendezhetik a közös lakás további használatát, így megállapodhatnak abban is, hogy az egyik házastárs a lakást elhelyezési és térítési igény nélkül elhagyja. A megállapodást közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.41
(2) A házasság felbontása esetén a bíróság csak a kiskorú gyermek lakáshasználati jogára figyelemmel rendezheti a lakás használatát a házastársak megállapodásától eltérően.
Csjt. 31/B. § (1) Ha a lakásban a házastársak egyikőjük vagy mindkettőjük tulajdonjoga vagy bérleti joga alapján laknak, a házasság felbontása esetén - kérelemre - a bíróság dönt a lakás használata felől.42
(2) A házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználati jogát - életkörülményeinek megfelelően - általában a volt közös lakásban kell biztosítani, kivéve, ha más állandó lakása van.
(3) Ha a közös lakás valamelyik házastárs különvagyona vagy önálló bérlete, a lakáshasználati jog ezt a házastársat illeti meg. A bíróság a másik házastársat kivételesen és csak abban az esetben jogosíthatja fel a lakás megosztott vagy kizárólagos használatára, ha a lakáshasználatra jogosult gyermek nála van elhelyezve. Szolgálati lakás esetében azonban a bérlőt a lakás elhagyására nem lehet kötelezni.
(4) A bíróság a házastársak közös tulajdonában vagy közös bérletében levő lakásának használatát megosztja, ha azt a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása és helyiségeinek száma lehetővé teszi. Nem osztható meg a lakás használata, ha a házastárs korábbi magatartására figyelemmel a közös használat a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével jár.
(5) Ha a lakás használata nem osztható meg, a bíróság közös tulajdonban álló lakás esetében az egyik házastársat az egész lakás kizárólagos használatára jogosítja fel, illetve bérlakás esetében a bérlőtársi jogviszonyt megszünteti, és az egyik házastársat a lakás elhagyására kötelezi.
(6) A bíróság - a házastársak egyikének kérelmére - a bérlőtársi jogviszonyt akkor is megszüntetheti, ha a közös lakást két másik lakásra el lehet cserélni, és a lakáscsere folytán mindkét házastárs megfelelő lakáshoz jut. Ilyen esetben a bíróság meghatározza, hogy melyik lakásba, melyik volt házastárs költözzék. Ilyen kérelemnek akkor is helye van, ha a bíróság a lakás használatáról már egyéb módon döntött. A 18. § (3) bekezdését ilyen kérelemre nem kell alkalmazni.
A házastársak lakáshasználatának rendezése
Vr. 4. § (1) A bíróság a bérlőtársi jogviszonyt a házastársak cserelakásokba való költözésének elrendelésével akkor szünteti meg, ha a cserelakást felajánló személy a per tárgyalásán szóban vagy pedig teljes bizonyító erejű okiratban a csereszerződés lényeges feltételeire kiterjedő nyilatkozatot tesz, és a jogerős határozat meghozatalát követő harminc napon belül a szerződés megkötését vállalja.
(2) A bíróság a volt házastársat akkor is kötelezheti arra, hogy a volt közös lakást másik megfelelő lakásra - értékkülönbözet fizetése ellenében - cserélje el, ha a másik házastársat korábban a lakás kiürítésére kötelezte, de a lakásban maradó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékét nem fizette meg, az erre irányuló végrehajtás nem járt eredménnyel, és kiegyenlítésére a közös vagyonból sincs lehetőség. Az értékkülönbözetet a használati jog ellenértékének kifizetésére kell fordítani. A kereset előterjesztésének, illetve a cserére való kötelezésnek feltétele, hogy a másik házastárs a lakás kiürítésére vonatkozó kötelezettségét teljesítse. Az (1) bekezdésben foglaltakat ebben az esetben is alkalmazni kell.
Csjt. 31/C. § (1) A lakásból távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére jogosult.43
(2) A lakáshasználati jog ellenértéke - közös tulajdonban vagy valamelyik házastárs tulajdonában álló lakás esetén - a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének különbözete. Bérlakás esetén a lakáshasználati jog ellenértéke legalább a hasonló önkormányzati bérlakásra - a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése esetére - az önkormányzat rendeletében meghatározott pénzbeli térítés mértékének megfelelő összeg, függetlenül attól, hogy a távozó házastárs milyen lakásba költözik.44
(3) A távozó házastárs a használati jog ellenértékének arra a részére tarthat igényt, amely őt a visszamaradt volt házastársa és a lakáshasználatra jogosult gyermekek számára figyelemmel, arányosan megilleti. A távozó házastárs igényelheti az értéknövelő - meg nem térült - ráfordítások költségét is, ha a ráfordítás a használati jog ellenértékében nem fejeződik ki. A jogosultnak járó összeg - különös méltánylást érdemlő esetet kivéve - a használati jog ellenértékének egyharmadánál kevesebb nem lehet, kivéve, ha a bíróság az egyik házastárs különvagyonában levő lakás vagy szolgálati lakás elhagyására kötelezte a másik házastársat, vagy ha a lakásnak a házasságkötést megelőzően önálló bérlője a lakásban maradó házastárs volt.
(4) Ha a lakásban maradó házastárs, az ellenérték megfizetésére nem képes, illetőleg erre a célra felhasználható különvagyona nincsen, vagy egyébként, ha kéri, a házastársi közös vagyon rá eső részét az ellenérték összegével csökkenteni kell.
(5) A használati jog ellenértéke a lakás elhagyásával egyidejűleg esedékes.
Csjt. 31/D. § Bérlakás esetében, ha valamelyik házastárs a lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, a bíróság - a visszamaradt házastárs kérelmére - az eltávozott házastárs bérlőtársi jogviszonyát megszünteti. A házastárs azonban a használati jog ellenértékének rá eső részét igényelheti.45
Csjt. 31/E. § A házastársak lakáshasználatának rendezése során a végrehajtási eljárásra a lakásbérletre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.46
4. A háztartás költségei. - Tartás47
Csjt. 32. § (1) A közös háztartás költségeinek fedezésére elsősorban a házastársak keresménye és egyéb közös vagyona szolgál. Ha a házastársak az életközösség fenntartása mellett külön élnek, megélhetésük költségeit elsősorban szintén ilyen módon kell fedezni.
(2) Ha a közös vagyon a közös háztartás költségét nem fedezi, a házastársak kötelesek ahhoz különvagyonukból is egyenlő mértékben hozzájárulni. Ha csak egyik házastársnak van különvagyona, ő egymaga köteles ebből a közös háztartás költségének kiegészítéséhez szükséges összeget fedezni.
(3) A házastárs köteles a különélő és önhibáján kívül rászoruló házastársát - ha arra nem érdemtelen - különvagyonából is eltartani, amennyiben házastársa megélhetésének költségeit a közös vagyonból nem lehet fedezni, és a tartás nem veszélyezteti a kötelezett saját, valamint annak megélhetését, akinek eltartására házastársával egysorban köteles. Ez a rendelkezés arra az esetre is irányadó, ha a házastársak között vagyonközösség nincs.
Vhr. 12. § A Csjt. 32. § (3) bekezdésének alkalmazására akkor kerül sor, ha a különélés a Csjt. hatálybalépése után kezdődött meg.
5. Vélt házasság vagyonjogi hatásai48
Csjt. 33. § (1) Ha az érvénytelen házasság megkötésekor mind a két házastárs jóhiszemű volt, a házasságból folyó vagyonjogi hatások ugyanazok, mint érvényes házasság esetében. Az ilyen házasság érvénytelennek nyilvánítása esetén a vagyonjogi követeléseket mindegyik házastárs akként érvényesítheti, mintha a házasságot érvénytelenné nyilvánításának időpontjában a bíróság felbontotta volna.
(2) Ha az érvénytelen házasság megkötésekor csak az egyik házastárs volt jóhiszemű, az előbbi rendelkezéseket csak az ő kívánságára kell alkalmazni.
A szociális gondoskodás története I.
Periodizáció
• Alapkérdések
– Kik? (szolgáltatók)
– Kiknek? (ellátottak)
– Hogyan? (ellátások, elvek)
• Szolgáltatók: állam, (piac)gazdaság, civil szféra
• Szakaszolás az állam szerepe alapján
– Állami szociálpolitika előtti időszak (1601 Anglia, Poor Law)
– Állami szociálpolitika első korszaka (19. szd. utolsó harmadáig)
– Állami szociálpolitika második szakasza (jóléti állam)
• A szolgáltatók szerepe az egyes szakaszokban; fejlődési trendek
I. Állami szociálpolitika előtti korszak
• A szociális gondoskodás megjelenési formái a törzsi társadalmakban
• Szociális gondoskodás az ókori birodalmakban
– részvétlenség elesettekkel szemben
– redisztribúció (folyómenti birodalmak)
– háború szerepe (sebesültek, özvegyek, árvák)
– hatalmi szempontok (szegények kordában tartása, politikai támogatás, veteranus-ügy)
– transzfer és természetbeni ellátás is (közfürdők, gyógyítás, színház)
A középkori szegénygondozás jellemzői
– Zsidó és keresztény vallás erkölcskódexe
• segítés és felebaráti szeretet parancsai; személytelen segítés; önkéntes redisztribúció
– Szegénység mint természetes állapot
– Szolgáltatók:
• állam származékos szerepe
• totális intézmények
• lokális közösségek és vérségi kötelékek
• önsegély megjelenése (céhek)
• szegények és normasértők segítésére hivatott intézmény: az egyház
– elvek; szervezeti formák; nyílt és zárt gondoskodás; finanszírozás
• A városi hatósági szegénygondozás. A koldus/csavargó probléma és kezelése.
II. Az állami szociálpolitika első szakasza
• Az állami beavatkozás szükségességének okai
• A szegénygondozás új formái, büntető/nevelő és gondoskodó funkció elválása.
• A nyílt és zárt szegénygondozás elvei, eszközei és intézményei
• Az angol „zárt” szegénygondozó modell kialakulása és fejlődése
– Korai kísérletek a 16. szd.-ban a szegényügy szabályozására
– Az 1601-es Szegénytörvény
– A speenhamlandi rendszer
– Az 1834-es szegénytörvény
• Szervezeti racionalizálás; dologház-rendszer általánossá (test-house, work-house); zárt gondozás elvei, célja és szerkezete
• A kevésbé választhatóság elve (less eligibility principle)
A nyílt szegénygondozó modell. Az elberfeldi rendszerSZOCIÁLIS BIZTONSÁG
Definíció
• Pontos leíró definíció lehetetlen• Szociális kockázatok• Politikai eszközkészlet; cél: meghatározott szociális kockázatok pénzügyi következményeinek kompenzálása• Jövedelempótló rendszerek Jövedelemkiegyenlítő ” • Prevenció – kompenzációDeterminánsok
Ipari forradalom ® életkörülmények, társ. szerveződéseNagyipari munkásság („veszélyeztetett” és „veszélyeztető”)Ipari forr. hatása:
- Tények (mobilitás, munkakörülmények, urbanizáció, stb. – nincs szoc. védelem)
- Vélemények (önbecsülés, szolidaritás, állami intervenció)
NémetországElterjedésRészrendszerek bevezetési sorrendjeAlapvető típusok
Korábbi technikák:– Tradicionális (magánfelhalmozás, tartási kötelezettség, kötelező felelősségbiztosítás, gyerekszám)– Magán (piaci) biztosítás K = V + KM önkéntes/egyéni; bizt. díj; szerződés; redisztr. jellege piaci kudarcok; fizetőképesség - Szociális segélyezés (caritas; állam) önkéntes; diszkrecionálisJuttatások tipológiája
• Jogosultsági elv (szükséglet; ETK)
• Finanszírozás (közalap; vásárolt)
Szükséglet ETKJárulék TBKözalap Szoc. Segély DemograntSzociális biztonsági rendszer típusok
• Beveridge (atlanti, angolszász)
• Bismarck (kontinentális, német, porosz)
• előzmény• alapvető cél• finanszírozás• juttatások• adminisztráció• 2. vh. utáni fejlődésPrevenció/Kompenzáció
|
Politika |
Valóság |
Politika |
|
Prevenció |
Emberi veszteség(Szociális kockázat) | Kártalanítás
- helyreállítás - kompenzálás |
Szociálpolitika és gazdaság
Elméletek, viták
• „Leaky bucket” ↔ „Irrigation system”– Hatékony gazdaság (mp) és kiterjedt állami jóléti ellátások összeegyeztethetetlenek
nagy költségigény; munkaellenösztönző (tőke, munkavállalók)
- Visszaélés lehetősége korlátozott; színvonalas jóléti ellátások a piaci hatékonyságot is növelik (munkaerő: rugalmas; eü. és képzettség; egyenlőség)
Kérdés: nagyobb egyenlőség gátja vagy előfeltétele a nagyobb hatékonyságnak- Public choice theory (közösségi választás elmélete)- Koraszülött jóléti állam elmélet1. Szükségletkielégítési módok (integrációs sémák)
Termelés – elosztás – fogyasztás kapcslódása• Önellátás (oikosz)
• Reciprocitás
• Redisztribúció
• Piac (szabályozott – önszabályozó)
Fontos: redisztribúció és piac
2. Gazdaság változó helye a szükségletkielégítésben
• Polányi Károly kategóriái:– Beágyazott – nem beágyazott gazdaság
– Számolás – számítás
– Formális – szubsztantív gazdaság
• Elemzés kiindulópontja: „homo oeconomicus” kép bírálata
2.1. Beágyazott gazdaság– Gazdasági tevékenység nem elkülönült (önállósodott)
– Számolás igen, számítás nem
– Munka szerepe
– Szubsztantív jelleg
2.2. Alárendelt gazdaság• Gazdasági jellegű intézmények a feudalizmusban
– „Totális intézmények” – szubsztantív jelleg (majorság, parasztgazdaság, céhek)
• A gazdasági racionalitás kezdeti formái (nagykereskedelem, pénzügyek)
• Gazdasági érdek megjelenési formái
szerzés igen, de nincs tőkésítés
• A munka jellege
Kényszer és eszköz: megélhetést biztosító gazdasági eszköz
„Beágyazott” jellege megszűnik → választás: munka-nem munka; egyén nem feltétlenül egy természetes közösség része
• Gazdaság kezdődő önállósodása
• Tisztán gazdasági jellegű szervezetek; egyéni létbizonytalanság, ill. nyereségvágy; munka szerepe átalakul
• De: gazdasági tevékenység alárendelődik a vallásos értékrendnek; formális (hatékonyságra törekvés) jelleg alárendelten
• Szubsztantív jelleg gyengülése → szükségletkielégítést biztosító korrekciós mechanizmus kell
2.3. Diadalmas gazdaság– Áruviszonyok általánossá válnak
• Gazdasági, piaci kényszer (de: dologház, sztrájktilalom)
– Termelők közötti verseny → profitnövelés főcéllá
• Ráfordítás/kibocsátás viszony optimalizálása = gazdasági cél beszűkül
(fizetőképes kereslet kell) + gazdaságilag nem mérhető erőforrások pazarlása
– Számolás → számítás
• Verseny, piac behatolása mindenhova; potenciálisan minden áruvá
– Reciprocitás → piac: kölcsönösségen alapuló szolgálatok fizetővé
– Gazdaság fejlődését gátló társadalmi-ideológiai korlátok lebontása
– Formális – szubsztantív jelleg közötti ellentmondás
• (vö. munkaerő pazarlása) → rugalmas korrekció (szociálpolitika)
– Piac és állami szociálpolitika: eltérő működési logika
3. Állami (szp) és piaci szükségletkielégítés
• Állami beavatkozás optimális mértéke függ– Állam/piac egymáshoz képest mennyire sikeres a cél elérésében
– Különböző (ütköző) célok fontossági sorrendje (pl. egyenlőség – hatékonyság)
3.1. Hatékonyság tökéletes verseny esetén– A tökéletes verseny fikció (haszna: tényleges piaci teljesítmény mércéje)
– A Pareto-optimum
• Társ.-i jólét szükséges, de nem elégséges feltétele (vö. igazságos elosztás, egyenlőség)
– Gazdasági hatékonyság előfeltétele
• Tökéletes verseny
• Mindenki racionálisan viselkedik
• Nincsenek externáliák (a társ.-at és nem az egyéni termelőt/fogyasztót érintő haszon, ill. költség – pl. környezetszennyezés)
3.2. Érvek az állami beavatkozás mellett
– Piaci hatékonyság nem az egyetlen társadalmi cél
• Pl. lehet: egyenlőbb jövedelemelosztás, teljes fogl., mindenki létbiztonsága stb.
– Piaci kudarcok (ti. társ.-i hatékonyság elérésében)
„Tökéletes piac”
• Termelők/fogyasztók tökéletes informáltsága
• Sok szereplő
• Semmi szabályozás (monopólium, szakszervezet stb.)
• Egyensúlyi ár (csak kereslet-kínálat)
• Tökéletes erőforrás-konvertálhatóság
• Minden szereplő racionálisan dönt (min. költséggel max. haszon)
• Kereslet negatív árrugalmassága (vö. munkaerő)
• Piac önszabályozó
– Vannak externáliák
• Termelők/fogyasztók tevékenysége másokra is hat →
termelés összköltsége: termék költsége + externális költségek
– Negatív termelési (környezetszennyezés)
– Negatív fogyasztói (egyéni közlekedés)
– Pozitív termelési (kutatás-fejlesztés – ha szabadon felhasználható)
– Pozitív fogyasztói (tömegközlekedés)
– Szükség van közjavakra
• Piac ezekből semmit, vagy keveset (pl. védőgát, járda, közbiztonság stb.)
• Jellemzők
– Externális hozam jóval az egyéni haszon fölött (= társ.-ilag kívánatos, de egyénileg veszteséges, pl. útépítés)
– Senkit sem lehet belőlük kizárni (→ „potyautas”-probléma)
– Közjavat csak állam (vagy állami támogatású magáncég) tud előállítani
• Érdekvédelem
• Egyének nem mindig maguk hoznak döntéseket = függenek mások döntéseitől (szülő – gyerek, főnök-beosztott stb.)
• Állam védheti
– Függő helyzetűek érdekeit
– Egyéneket saját (rossz) döntéseikkel szemben (drog, alkohol stb.)
– Emberek javát szolgáló javak („meritokratikus javak”) fogyasztásának ösztönzése (szubvenció vagy ingyenesen: oktatás, gyógyszer stb.)
• Egyéb célok (gazdasági hatékonyság mellett)
• Spontán piac nem mindig a leghatékonyabb gazd.-i célok elérésében
más célok esetében még kevésbé (méltányosság, szükségletkielégítés, morális szempontok stb.)
• Társadalmi célok relatív fontosságának megítélése: POLITIKA
• Sokszor ütköző célok
• Sok eszköz (adó, támogatás, törvények, piac kiiktatása stb.)
3.3. Érvek a piac mellettA) Kormányzati kudarcok
– Hiányok és feleslegek
– Pl. lakbérkontroll (szegények!) → hiány a bérlakáspiacon
– Várólista, korrupció hiány, feketegazdaság, privilégiumok
– Pl. élelmiszerárak dotálása → irrac. tevékenység, feleslegek
– Kellő informáltság hiánya
– Bürokrácia és alacsony hatékonyság
• Pazarló erőforrás-felhasználás, rugalmatlanság
– Piaci ösztönzők hiánya
• Pazarló vállalatok, egyéni erőfeszítés csökken
– Kormányzati stratégia változásai (választások, kormányváltás)
– Szavazók laikusok
– Kormány a szavazók kisebbségét képviseli
– Egyéni szabadság hiánya
B) Szabadpiac előnyei
– Önszabályozás
• Piaci tökéletlenség költsége alacsonyabb, mint az állami korrekcióé
(állam többet árt, mint használ)
– Innováció, növekedés
– Kiélezett verseny (még monopólium esetén is)
• Vita határozott eldöntése nem, mert– Sok normatív kérdés (piaci kategóriákkal eldönthetetlen)Gyakorlati példák mindkettő mellettJóléti állam-tipológiák
Komparatív jóléti állam kutatások
• 1960-as évekig– Konvergencia elméletek
– „Iparosodás logikája” tézis; politikai faktor szerepe háttérben
• 1970-es évektől– Jóléti állam „válsága”
– Elméletek
• Irreverzibilitás (Göran Therborn)
• Érettség (Hugh Heclo)
• Jóléti pluralizmus (Martin Rein, Lee Rainwater)
• Hatalmi erőforrás (G. Esping-Andersen, Walter Korpi)
– Kérdés: nem a jóléti állam léte, hanem: milyen típusú jóléti állam• Módszertani problémák– Pontos tudományos módszer és kidolgozott elméletek hiánya
– Főleg: ellátórendszerek kialakulása + közkiadások összevetése
tartalom (funkció, jelleg) + hatás terén kevés eredmény
– Csak részrendszerek összevetése (főleg transzferrendszerek)
– Egységes, összehasonlítható adatbázisok kellenek
OECD, EU, LIS
I. Történelmi alapú tipológiák
• 1. Transzferrendszerek eltérő fejlődése alapján– 1/a: Beveridge (atlanti, angolszász)
– 1/b: Bismarck (német, porosz, kontinentális)
Különbözik:
– előzmény
– alapvető cél
– finanszírozás
– juttatások
– adminisztráció
• 2. Szolgáltatórendszerek eltérő fejlődése alapján• P. Flora tipológiája
• „Északi” és „Déli” modell
II. Szinkron megközelítések
- Kvantitatív fogalmak/mutatók alapján
• H. Wilensky kísérlete
• Jóléti állam definícióból levezetve
• Gazdasági fejlettség, GDP/fő, demográfiai szerkezet meghatározó
• Mutató: jóléti redisztribúció mértéke
• „Ideológia vége” és konvergenciaelmélet hatása
• Sikertelen, „egydimenziós” tipologizálási kísérlet
• De: ideológiai változás ellenére nincs változás a közkiadások
nagyságában
2. Kvalitatív tipológiák
2.1. R. Titmuss• Reziduális; Ipari teljesítmény; Intézményes-redisztributív
• Kritikák
2.2. Jens Alber• 13 ország, 1949-1977: szociális kiadások – kormányok összetétele
• „Politics matter”
– Kiterjedés (univerzális – szelektív)
– Dinamika (expanzív – korlátozott)
– Minőség (optimális – minimális)
– Eszközök (közszolgáltatás – szociális transzfer)
– Finanszírozás (adók – járulékok)
– Juttatás típusa (azonos összegű – jövedelemarányos)
– Redisztribúció (progresszív – regresszív)
• 2.3. Göran Therborn• Szociális jogok színvonala
• Munkaerőpiaci orientáció (teljes fogl.)
• 4 típus
– Intervencionista (+ + Svédo., Norvégia, Ausztria)
– Puha kompenzatórikus (+ - Dánia, Belgium, Hollandia, Luxemburg)
– Teljes fogl. „kis” jóléti állam (- + Svájc, Japán)
– Piacorientált jóléti állam (- - angolszász országok)
• 2.4. Joakim Palme• Nyugdíjrendszerek alapján; szempont: abszolút biztonság, relatív biztonság
• Reziduális (- -)
• Univerzális min. biztonság (+ -);
• Relatív biztonság (- +)
• Intézményes modell (+ +)
2.5. Gösta Esping-Andersen
– Kiindulópont: „egydimenziós” megközelítés bírálata
– Jóléti állam újradefiniálása kell
• Eszmei mag: Marshall szociális jog elmélete
szociális jogok → dekommodifikáció
dekommodifikációs szintek a jóléti állam fejlődése során
• Stratifikációs elmélet
Jóléti állam: osztálypolitizálás eszköze; társ.-i viszonyok aktív alakítása
(vö. szegénysegélyezés, TB bevezetése)
• Osztálykoalíciós elmélet
ipari mo. – középosztály
osztályszervezettség, baloldal ereje; történelmi örökség
• Fő szolgáltatók közötti feladatmegosztás
Állam, piac, család
– Nyugdíj, táppénz, munkanélküli ellátások; 18 ország
• „Összegzett dekommodifikációs hatás”
7 mutató: pl. juttatási rendszerek hozzáférhetősége, kiterjedése,
redisztributív hatása
magán – állami szükségletkielégítés aránya
egyes csoportok eltérő juttatásai
dekommodifikációs pontszám
alacsony, közepes, magas dekommodifikáció• Rezsim típus jellege
3 faktor korrelál erősen a szociális ellátórendszer teljesítményével
» Baloldali kormányzati befolyás mértéke
» Konzervatív katolicizmus választói támogatása
» Abszolutisztikus történelmi tradíciók erőssége
liberális, konzervatív, szocialista (szd) rezsim• Korreláció dekommodifikációs szint és rezsim típus között?
• A jóléti állam „ideáltipikus” modelljei
– Liberális
– Konzervatív
– Szocialista (szd)
• Legelterjedtebb tipológia
– De kritikák is (csak néhány transzferrendszer alapján → részleges; pontos
megfelelés nincs stb.)
– 3 modell, vagy 4?
• F. Castles (Ausztrália, Új-Zéland)
• Kersbergen (Hollandia)
• M. Ferrera (Dél-Európa)
3. „Strukturált különbözőség”
• Minden j. á. egyedi (társ.-i, tört.-i okok)
• Strukturáló tényezők: politika, értékek, gazdasági erők, demográfiai viszonyok stb.
• Minden esetben saját strukturális magyarázat kell
• Kérdés: ez komparatív-e?
Magyarország helye a jóléti tipológiákban?
A jóléti állam válsága
I. Változások az 1970-es évektől
• Támadások• Egalitariánus célok ellen
• Jóléti stratégia megkérdőjelezése
• Jóléti konszenzus gyengülése („adólázadások”)
• Elvek kérdésessé (pl. mn. segély → munkakerülés; nyugdíj → takarékoskodás ?)
• Finanszírozási források csökkennek ↔ igények nőnek• Kormányok: költségvetési restrikció
• Politikai áttörés• 1979: M. Thatcher; 1980: R. Reagan
• Jóléti állam ellenes ideológia: Új Jobboldal• Neoliberalizmus és neokonzervativizmus
• Piac ↔ jóléti állam (ellenösztönzők); szervezett érdekcsoportok túl erőssé; politikai dem. kiüresedése; szabadság ↔ egyenlőség; család rombolása
• Megoldás: „kevesebb állam – több piac”; közfelelősség → öngondoskodás
II. Válságértelmezések
Ellentmondás és válság• Jóléti fejlődés ellentmondásai → válság
• Újjobbos és neomarxista nézetek virágzása
• Nem új nézetek! (vö. A. Hirschman; Keynes; Hayek; munka „igazi” érdekei ↔ kap. piacgazdaság)
E nézetek befolyása nő meg.
• Jóléti állam válsága: nem új és nem világos tézis
- A „véletlen válság” elmélet
• Külső ok; ideiglenes finanszírozási probléma
• Rendszeren kívüli ok + esetleges
• Probléma: korábbi status quo visszaállítható; csak gazdasági magyarázat; globalizáció és posztindusztriális gazdaságszerkezet hatásai nem
2. Rendszerválság– Inherens okok
– 1945 utáni keynesi jóléti állam (társ.-i és pol.-i rendszer) válsága
– Mély, hosszan tartó ellentmondás eredménye (olajár-robbanás csak felszínre hozta)
– Történelmi fordulópont lehetősége
– Liberális képviseleti demokrácia válsága („kiüresedés”)
– Piac működése ellehetetlenül
– „Növekvő elvárások forradalma”
– Kulturális ellentmondás (D. Bell: kapitalizmus éthosza ↔ hedonisztikus, fogyasztásorientált emberek)
– Probléma: alaptalan várakozások (a rendszer alapintézményei - demokrácia és piac - szilárdak)
3. A jóléti állam (állam szociális szerepe) válsága– A jóléti konszenzus vége
– A közvélemény megváltozása (j. á. támogatottsága csökken)
– J. á. támogató politikai pártok (szoc. dem.) hanyatlása
– Főként: szociális kiadások csökkentése, szerkezeti változásai
– Konszenzus és közvélemény:
• Függ a kiadások szintjétől (magasabb kiadások → nagyobb támogatottság)
• Differenciált közvélemény: nem „általában” az állami szociálpolitika ellen
• Eü., nyugdíj, családi ellátások ↔ munkanélküliségi juttatások, segélyek
• Közvéleménykutatások nem igazolják
– Baloldali pártok visszaszorulása
• Kétséges, hogy j. á. = szociáldemokrácia
• Ellenmozgás is!
– Szociális kiadások tovább nőnek!
• „Válságra” kevés bizonyíték
• Ugyanakkor: status quo tarthatatlan
• Munkaerőpiac és család átalakulása
– J. á. az ipari társadalom terméke → feladat a posztindusztriális társadalomnak megfelelő szociális szerepek kialakítása („átstrukturálás”)
• „Válság” = elosztási konfliktusok kiéleződése
• „Válság” = j. á. szoc. dem. víziójának megkérdőjeleződése
(„kapitalizmus átalakítása állami szociálpolitikával és
redisztribúcióval”)
• Közvéleményformáló elitek elfordulása
III. Változások a szociálpolitikában
• Értékeka) Társadalom javítható, szenvedések csökkenthetők – szabadság csorbítása nélkül; szabadság – egyenlőség – szolidaritás ellentéte feloldható (állam)
b) Legfőbb: szabadság; „lejáratott értékek”; egyén önmeghatározása: (negatív) szabadság kiteljesítése; probléma: állami beavatkozás
• Intézményeka) Demokrácia, nemzetállam, piac; szociális szerepben állam/piac/civil szféra egyensúlya, egymás hibáit korrigálják
b) Állam: funkcióvesztés (szabályozás, finanszírozás, állami intézmények)
Civil szféra: jelentőség nő, jelleg változik (érdekartikuláció → szolgáltató)
Család/egyén: szerep nő (kollektivizált feladatok visszahárítása)
de: családszerkezet más (ellátóképesség?; nők szerepe?
gazdasági és szoc.pol. problémák kezelése?)
Piac szerepe nő (gazdasági racionalitás jelentősége nő, szükségletkielégítés:
fizetőképesség)
• Finanszírozás– Közfinanszírozás: „homályos” kapcsolat (fizetés – igénybevétel: ki, miért,
mennyit fizet)
Magánfinanszírozás: átlátható (finanszírozó és igénybevevő ugyanaz)
Közvetlen, piaci alapú cserét!
TB: ahol biztos a kockázat bekövetkezte (pl. nyugdíj), ott szolidaritás nem!
• Szociálpolitika eszközei– Univerzális ellátások: leépítés
– TB: „piackonformmá” (ne korlátozza a piac működését)
közelítés a piaci cseréhez (ekvivalencia-elv); magán pénzalapok; színvonal
csökkentés (→ piaci biztosítás)
– Segélyek: jelentőség nő (← szükséglet nő, szoc. pol. változásai)
rászorultsági elv erősítése; ellenszolgáltatás nélkül nem; „workfare”
• Következmények– „Látható” és „láthatatlan” jóléti állam határa változik + adóreformok +
magánbiztosítás és magán jótékonykodás állami ösztönzése
↓
Negatív redisztribúció nő
– Szociális jogok gyengülése
– Magánfelelősség – közfelelősség választóvonal változik a szociális szükségletkielégítésben
• Globális környezet– Globális szinten piaccal, tőkével szemben gyenge „állami” és „civil” ellenhatalmak
Politikai döntések centruma egy szinttel feljebb („demokratikus deficit”; EU)A jóléti állam kialakulása és fejlődése
1. A jóléti állam meghatározása
• Wilensky kvantitatív definíciója.
• Jogi: teljes állampolgáriságért vívott küzdelem eredménye (T. Marshall)
• Gazdasági: ipari társadalom szükségleteire adott válasz
• Politikai: munkásmozgalmi reformizmus igazolása (szoc. dem. stratégia győzelme)
A kapitalizmus „nyers” erőinek civilizálása; továbbfejlesztett kapitalizmus; „bölcsőtől a sírig”; létbiztonság
• A különböző megközelítések közös elemei– Igenlés az 1970-es évekig (jóléti konszenzus; állam szociális intervenciója problémamegoldó)
– Elutasítás az 1970-es évektől (problémageneráló; piacgazdasággal és demokratikus társadalommal összeegyeztethetetlen)
2. Az állam társadalomban játszott szerepe a 18-20. században
• Merkantilizmus – „éjjeliőr állam” – jóléti állam.
• Állam – civil szféra viszonyának alakulása
– A klasszikus liberalizmus államfelfogása
– Hatalom korlátozása (hatalom szűkítése)
• magántulajdon védelme → állam – civil társadalom
• emberi jogok
• hatalommegosztás, parlamentarizmus
• tendencia: állam térnyerése
– Népszuverenitás elfogadása (hatalom alárendelése a társ.-i akaratnak)
• Közvetlen és közvetett demokrácia
3. Korai fejlemények a 19. szd. első felében
• Állam
– Gyári törvények
Munkaerő védelme: gyermekmunka, női munka, munkaidő hossza, munkafeltételek, stb.
– Közegészségügy
Csatornázás, szegények eü. ellátása
– Közoktatás kezdetei
• Munkáltató
– „Vállalati szociálpolitika”; cél: jobb munkaerő, munka-tőke béke (Robert Owen, New Lanark)
• Civil társadalom
– Munkás önsegítő egyletek, társpénztárak
– Filantróp jóléti szervezetek és ellátások (óvoda, árvaház; szociális munka kezdetei)
4. A jóléti állam kialakulását ösztönző tényezők
– Modernizáció, ipari társadalom kialakulása• kap. → városba tömörülés (szegénység feltűnő és zavaró)
• bérmunka általánossá (szociális kérdés = munkáskérdés)
• családszerkezet átalakul (bomlékonyabb, kevesebb gyerek)
• gazdaság igényei
• megteremtődnek az anyagi források
– Legitimációs kihívás• munkásság megszerveződése
• munkáskövetelések integrálása (Bismarck: „szociális olajcseppek”)
• két világrendszer versenye
– Politikai stratégiává válik (szociáldemokrácia)• szociáldemokrata dilemma →
– tulajdonviszonyok helyett elosztási viszonyok átalakítása
– szocializmus = vég nélküli folyamat
5. A jóléti fejlődés szakaszai
• Welfare state ↔ power state. Beveridge, New Deal. Az állami expanzió előfeltételei és előzményei.
• A jóléti fejlődés beindulásának kritériumai (A. de Swaan)– Társadalombiztosítás bevezetése
– Állam - állampolgár viszony átalakulása
– Állami jóléti redisztribúció ≥ GDP 3%-a
• Első szakasz: 1880-as évek és 1. világháború vége között• Második szakasz: a két világháború közöttKonszolidáció és fejlődés
– 1. világháború hatása
– Korábbi jóléti innovációk beérése
– A nagy válság hatása
– J. M. Keynes
– Jóléti konszenzus, korporatív struktúrák
– Új politikai erők és törekvések. Fordulópont a két alapmodell fejlődésében (USA, Svédország)
• Harmadik szakasz
A virágkor: a 2. világháborútól az 1970-es évek elejéig
– Tervek, programok, ideológiák. Nagy jóléti expanzió, jóléti kiadások növekedése gyorsabb a gazdasági növekedésnél. Komplex állami jóléti rendszerek létrejötte.
– Gazdasági és szociális célok egyszerre. Alacsony infláció, gyors és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, teljes foglalkoztatottság, piaci és szociális jövedelem gyors növekedése. Állami jóléti ellátások fejlődése (új ellátások és új csoportok bevonása, jogosultsági szabályok és ellátási szintek javulása.) Öngondoskodás-közgondoskodás, állam-piac viszony.
A jóléti fejlődés belső és külső ösztönzői és előfeltételei
1601-ES SZEGÉNYTÖRVÉNY:
Az első állami szociálpolitikai intézkedésnek tekinthető. Az állami szegénygondozás kereteinek kialakítása. Az adott tevékenység finanszírozásának kialakítása (szegényadók). A koldulási tilalmat is ez a törvény vezeti be.
1697-ES SZEGÉNYTÖRVÉNY: A dologházak szabályozása
1834-ES SZEGÉNYTÖRVÉNY: Átalakítani a szociális gondoskodás formáit úgy, hogy azok szolgálják a társadalmi átalakulást.
ÁLLAM SZEREPE A JÓLÉTI RENDSZERBEN: finanszírozó, szolgáltató/ellátó, tulajdonos, szabályzó, elosztó/újraelosztó
ÁLLAMI RENDSZEREK A TÁRSADALMI KOCKÁZATOK ELLEN:
1) Jogusultsági, vagy juttatási elv (az kapja, akinek szüksége van rá, elismert társadalmi kockázatok esetén. Vagy közalapból finanszírozzák, vagy azok finanszírozzák, akik kapják)
2) Segély típusú juttatás (közfinanszírozás jellemzi; törvény határozza meg, kinek mi jár; jellemzi a rászorultság felmérése)
3) TB-tipusú ellátás (automatikusan jár, 4 jellemzője: kötelező és kollektív, biztosítási díj egységes, íratlan szerződés, beépített szolidaritási faktor)
4) Demogrant ellátás (volt ilyen korábban, pl: szülési segély. Olyan esetekben alkalmazzák, amikor az adott kár kárvallottja egyértelműen érdemes volt-gyerek, idős,fogyatékos)
ÁLLAMON KÍVÜLI JÓLÉTI INTÉZMÉNYEK: család, vállalatok, piac (magánbiztosítás), nonprofit szervezetek
BÁNÁSMÓD EGYENLŐSÉGE: A társadalompolitika arra törekszik, hogy azonos helyzetű egyénekkel azonos módon bánjanak.
BEVERIDGE-JELENTÉS: 1942 végén születik meg. Célja a háború utáni időszakra egy komplett állami szociális rendszert kialakítani. Ez tartalmazza a társadalombiztosítást, valamint a csatolt szolgáltatásokat. Radikálisan új rendszer vázlatát jelenti, de ez nem a semmiből jön létre hanem ráépül az előző rendszerre (pl.: USA-New Deal).
BISMARCK-I SZOCIÁLIS BIZTONSÁGI RENDSZER: 1880, az első szociális biztonsági rendszer. Munkahelyi balesettel, időskorral, betegséggel szemben. TB-tipusú ellátások jellemzik. Ez a kontinentális tipus.
BISMARCK-I SZOCIÁLIS BIZTONSÁGI RENDSZER: Angol tipus, a segélytípusú juttatás a meghatározója.
DEREGULÁCIÓ: A szakszervezetek monopolhelyzetének gyengítése, a volt állami szolgáltatások privatizálása és a monetartista politika.
EBERFELDI RENDSZER: Nyílt szegénygondozási forma.
EGYENLŐSÉG / EGYENLŐTLENSÉG: Lehet természet, vagy társadalom adta egyenlőség/egyenlőtlenség.
EGYENLŐSÉGEK/EGYENLŐTLENSÉGEK FAJTÁI: 1) bánásmód egyenlősége 2) feltételek egyenlősége 3) esélyegyenlőség 4) kvótás egyenlőség 5) kimeneti egyenlőség
ÉJJELIŐR ÁLLAM: Csak a problémáknál avatkozik be az állam.
ESÉLYEGYENLŐSÉG: Eltér az egyenlő bánásmód elveitől, mert itt az egyenlő esélyek érdekében bizonyos hátrányos helyzetű csoportok tagjait előnyben részesítjük.
ETATISTA LIBERALIZMUS: A társadalmi status quo fenntartását hirdeti.. Pl.: választójogi cenzus. Lassez faire kapitalizmus hirdetője: a társadalmi egyenlőtlenségek helyénvalóak. Elkerülendő az állam beavatkozása.
FELTÉTELEK EGYENLŐSÉGE: Ha a kiinduló feltételek nem azonosak, de a bánásmód egyenlősége megvan, az nem elég a teljes egyenlőséghez.
GAZDASÁG ÉS SZOCPOL VISZONYA KATEGÓRIAPÁROKBAN (POLÁNYI): 1) beágyazott(ha a gazdaság nem különül el a többi létszférától), kontra nem beágyazott (a gazdaság pusztán maga van); számítás (minél nagyobb haszon) kontra számolás (nem a haszon hanem a kölcsönösség a lényeg); szubsztatív (az igény-kielégítés nem csak a gazdasági szférában zajlik), kontra formális gazdaság
I.L.O. 102-ES KONVENCIÓJA: a szociális védelem minimális standardját határozza meg. Felsorolja a társadalmi kockázatokat, amitől védeni kell az állampolgárokat.
IDEOLÓGIA: Értékeken alapuló világnézet, zárt nézetek, a maguk határáig teljes és koherens magyarázatot tudnak adni. Az önmagába való zártságát kritizálják legtöbbször. A politikai cselekvés eszköze.
INTTÉZMÉNYES REDISZTRIBUTÍV MODELL: Az itegratív erejű univerzális rendszerek és állampolgári jogok dominálnak. Ez a rendszer a szociálpolitikát a társadalom egyik fő integráló intézményének tekinti, szükségletekre alapozott univerzális szolgáltatásokat nyújt a piacon kívül. IPARTELJESÍTMÉNY-MODELL: Fő elve és intézménye a tradicionális társadalombiztosítás, azaz az ellátások zömmel a munkavégzéshez és a járulékbefizetésekhez kapcsolódnak. Ilyenkor az állami jóléti intézmények jelentős szerepet játszanak, a gazdaság kiegészítéseként. A szükségleteket az érdem, a munkateljesítmény és a hatékonyság alapján lehet kielégíteni.
JOGOK EGYMÁSRA ÉPÜLÉSE: Tom Marshall, ez a szép keresztnevű bácsi dolgozta ki a szociális jogok elméletét. Modernizációs keretbe foglalva. Megvizsgálta az elmúlt két évszázad történetét és úgy vélte, hogy a folyamatot demokratizálás jellemzi. 18. század: intézményesülnek a polgári jogok, 19. század: a politikai szféra demokratizálódik, 20. század: a szociális jogok intézményesülnek.
JÓLÉTI ÁLLAM – PROBLÉMÁK: 1) stabil világgazdasági hátteret igényel 2) a jóléti fejlődés az úgynevezett pozitív összegű játékra alapozódott. Stabilan és folyamatosan bővül a gazdasági kibocsátás. A tőketulajdonosok megerősödve kerülnek ki a helyzetből, konfliktushelyzetet generálva köztük és a munkavállalók, valamint az állam között. 3) A jóléti állam az ipari társadalom terméke, annak a viszonyaira, problémáira jött létre. A stabil munkaerőpiacra és egy stabil családra alapozott. Ez viszont egyre inkább a múlté.
JÓLÉTI ÁLLAM – WILENSKY DEFINÍCIÓJA: Ez egy úgynevezett kvantitatív definíció. A jóléti állam alapvető jellemzője, hogy bizonyos területeken alapvető ellátást nyújt univerzálisan: jövedelem, táplálkozás, lakás, egészségügy, oktatás. Ez az elosztási viszonylatokba való belefolyás. A jóléti újraelosztás célja az egyenlősítés. A jóléti államok fejlettségét úgy lehet mérni, hogy felbecsüljük az állami redisztribúciót, valamint a szociális redisztribúciót az államon belül (pl.: Svédország: állred.:66%, szocred: GDP 35%-a)
JÓLÉTI ÁLLAM FEJLŐDÉSÉNEK BEINDULÁSI KRITÉRIUMAI DE SWAAN SZERINT: 3 kritérium létezik: 1) TB-rendszer bevezetésének ideje 2)politikai és szociális jogok kiterjesztése 3) Mikor érik el az állami szociális kiadások a GDP 3%-át?
JÓLÉTI ÁLLAM FEJLŐDÉSÉNEK SZAKASZAI: 1950-1975: első szakasz 1975-1980: válság, 1980 után: válság után, neoliberális, neokonzervatív gazdasági-politikai irány időszaka)
JÓLÉTI ÁLLAM, ANDERSEN OSZTÁLYZÁSA: 1) liberális jóléti államok 2) konzervatív jóléti államok 3) skandináv tipusú jóléti államok
JÓLÉTI ÁLLAM, TITMUSS HÁROM MODELLJE: 1) reziduális jóléti modell 2) iparteljesítmény-modell 3) intézményes redisztributív modell
JÓLÉTI ÁLLAM: Az európai modernizációs séma csúcsa. A szociális jogok állama. Az állam bizonyos szerepeket átvesz a piactól, a családtól, sőt, bizonyos esetekben a voluntáris szektortól is. A konstrukció a bölcsőtől a sírig tartó gondoskodást nyújt. Ez a létbiztonság kiterjesztése. A jóléti állam létrejöttének politikai feltétele a szilárd nemzetállam kialakulása, valamint a demokratikus jogkiterjesztés.
JÓLÉTI KONSZENZUS: A ’70-es évekig tart. Innentől meggyengül, ez pedig megtöri a jóléti fejlődés dinamikus kontinuitását.
JÓLÉTI PLURALIZMUS ELEMEI: Állami szektor, piac, informális szektor, önkéntes szektor
JÖVEDELEMHELYETTESÍTŐ RENDSZEREK: Nyugdíjrendszer, táppénz-rendszer, munkanélküli járadék. A munkavállaló jövedelmét helyettesítik ezek a rendszerek.
JÖVEDELEMPÓTLÓ RENDSZEREK: Amikor az egész életben valamilyen kivételes kiadás jelentkezik. Pl.: gyerekszülés.
KEVÉSBÉ VÁLASZTHATÓSÁG ELVE: A szociális támogatásnak rosszabbnak kell lennie, mint a munkapiacon elérhető legalacsonyabb bér.
KIMENETI EGYENLŐSÉG BIZTOSÍTÁSA: Az adott folyamat végeredménye tekintetében is biztosítjuk az egyenlőséget.
KOLLEKTÍV IGAZSÁGOSSÁG: A javak társadalomban való elosztása igazságos, az ettől való eltérés az igazságtalan. Ha ez így van, akkor azt korrigálni kell.
KOMPENZATÓRIKUS MŰKÖDÉS: A társadalmi kockázat bekövetkeztét követően nyújt segítséget.
KONZERVATÍV / KORPORISTA-ETATISTA JÓLÉTI ÁLLAM: pl.: Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország; Többnyire erős egyházi hatások jellemzik. A hangsúly a státusdifferenciák, hagyományos hierarchiák megőrzésén van. Ennek érdekében szívesen elfogadják az állam domináns szerepét például a - rétegenként differenciált – társadalombiztosításban. A szociálpolitika a hagyományos családmodell és a tradicionális női szerepek elkötelezettje. Ennek következménye a nemek szerint különböző juttatások rendszere, ami a férfiak által uralt hagyományos családformának kedvez. Ugyancsak a család és a kisközösségek fontossága miatt erőteljesen érvényesül a szubszidiaritás elve.
KONZERVATIVIZMUS: Óvatosság, folyamatosság. Ami van az nem feltétlenül megváltoztatandó. Nincs lépéskényszer ebben az ideológiában. Hagyományokhoz való ragaszkodás.
KORASZÜLÖTT A MAGYAR GAZDASÁG: Mert olyan mintha egy fejlett gazdaság lenne, de maga a gazdaság még gyenge. Meg kell akadályozni a túlköltekezést.
KVÁZIPIAC: A finanszírozó és a szolgáltató különválása jellemzi, megmarad az állami finanszírozás, és az ebből finanszírozott segítségnyújtás jogáért versengenek a nonprofit és a forprofit szolgáltatások. Az államnak legfeljebb reziduális szerepköre marad.
KVÓTÁS EGYENLŐSÉG: Lsd pl: Numerus Clausus
LIBERÁLIS DEMOKRÁCIA: A világ javíthatóságába vetett hit, elfogadja a társadalmi pluralitást. Sokféle vélemény van, amiket el kell fogadni. A törvények uralmára épül, a politikai kisebbségeknek nem kell háttérben maradnia.
LIBERÁLIS JÓLÉTI ÁLLAM: pl.: USA, Kanada ; A piac logikája uralja. A jövedelemigazoláshoz kötött segélyezés, valamint szerény társadalombiztosítási programok jellemzik, s univerzális ellátások csak egészen szűk körben működnek, ha egyáltalán léteznek. A „kevésbé választhatóság” elve alapján a jóléti ellátások nem gátolhatják a munkavállalási hajlamot. Az állam ösztönzi a magánjellegű piaci ellátási formákat (magánbiztosítás, munkahelyi jóléti szolgáltatások). Ebben a rendszerben az állami juttatást kapók relatíve homogén szegények, a többiek jólétét viszont a piac erősen differenciálja.
LIBERALIZMUS: Az első ideológiák egyike (XVII). A szabadság hangsúlyozása jellemzi, az uralkodótól/államtól való függetlenség A szabadság egyéni, individualista értelmezését használja
LYUKAS VÖDÖR-EFFEKTUS: A közgazdászok véleménye szerint a szocpolba öntött pénznek semmi eredménye. Véleményük szerint alapvető gazdasági hatékonyságcsökkentő hatása van, ellehetetleníti a piacgazdaságot.
MAGÁN, VAGY PIACI BIZTOSÍTÁS A TÁRSADALMI KOCKÁZATOK ELLEN: Ösztönzője vagy a haszonszerzés, a profit, vagy pedig Caritas-jellegű. Titmuss szerint a magánbiztosítás jellemzői: 1) biztosítási díj, 2) egyéni és önkéntes, 3) a szerződés szent, 4) redisztribúció
MONETARISTA POLITIKA: Megszorító, a kínálatot kevesebb szabályozással élénkíteni akaró politika.
NEGATÍV SZABADSÁG: „Passzív” szabadságjog. Egy adott szabadságjog be nem avatkozással is biztosítható. Lehetőségek szabadsága.
OIKOSZ: önellátó gazdálkodás
PERVERZ ÚJRAELOSZTÁSI HATÁS: A jobb helyzetben lévők több juttatásban részesülnek.
PESSZIMISTA ANTROPOLÓGIA: Az ember, a társadalom nem javítható.
POLGÁRI JOGOK: Az egyéni szabadsághoz szükséges jogok. (szemelvények történetéből: Angliában XIX. század elejére az egyéni szabadság elve axiómává válik. A jogok fokozatosan egyetemessé válnak. Kivéve nők, később ők is.)
POLITIKAI JOGOK: A politikai hatalom gyakorlásának, valamint az abban való részvétel joga. (szemelvények történetéből: zárt csoportmonopólium megnyitása 1832-ben, csatolmány helyett állampolgári jog lesz a választójog > általános választójog)
POZITÍV SZABADSÁG: „Aktív” szabadságjog. Nem elég a lehetőség. Az illető képes is kell, hogy legyen rá. Mi teheti képessé az egyént? Az állam. A képessé tétel pedig költséges. Véget nem érő igényekhez vezethet. A pozitív szabadságjogok kiterjedtsége az adott ország gazdasági fejlettségétől is függenek.
PREVENCIÓS MŰKÖDÉS: Segítségnyújtásával megelőzi a társadalmi kockázat bekövetkeztét. RACIONALIZMUS: A világ átlátható és megismerhető, ésszerű gondolkodással tudunk előre jutni.
REDUKTÍV SZEGÉNYPOLITIKA: Kevés állami szociálpolitikát preferáló szegénypolitikai irányvonal.
REFORMKONZERVATIVIZMUS: A liberalizmus bizonyos egyéni szabadságra és piacgazdaságra vonatkozó eszméit elfogadja.
REHM-MEIDER MODELL: 1951: Az állami politika rangjára emelkedik a szociálpolitika. Egyenrangú célok lesznek a gazdaság és a szociálpolitika: gyors gazdasági növekedés, alacsony infláció, teljes foglalkoztatás, állami szociális ellátások.
REVIZIONISTA SZOCIALISTÁK: Nem a társadalmi válság kirobbantásának, hanem dogmatikus eszközökkel való megdöntésének a hívei. Nem a ploretalizáció a cél, hanem a, hogy a munkásság a középosztály szintjére emelkedjen.
REZIDUÁLIS JÓLÉTI MODELL: Főként a szegények segélyezésére korlátozódik. Azon az előfelvetésen alapszik, hogy két „természetes” csatornán keresztül elégítődnek ki az egyén szükségletei megfelelőképen: a piacon és a családban. Az állami jóléti intézmények csak ezek csődje esetén játszanak szerepet és ekkor is csak átmenetileg.
SALTSJÖNBADENI SZERZŐDÉS: 1938-Ezzel a szerződéssel Svédországban pacifikálta a munkaerőpiacot. A közös érdekek fontosabbak, mint a saját érdekek.
SKANDINÁV (SZOCIÁLDEMOKRATA) TIPUSÚ JÓLÉTI ÁLLAM: Az univerzális elveket és az árujellegtől megszabadított szociális jogokat a középosztályokra is kiterjesztették, azaz a piac szabályozása a középosztálynak is kedvez. Az össztársadalmi szolidaritás erősítése érdekében a szegénypolitika csapdáit a munkalehetőségek biztosításával, a jóléti rendszer és a foglalkoztatás összekapcsolásával igyekeznek elkerülni. A megoldás mögöttes elve az, hogy a szolidarisztikus, univerzális és dekommodifikáló jóléti állam fenntartásainak hatalmas költségét csak úgy lehet finanszírozni, ha minél többen dolgoznak és a lehető legkevesebben élnek szociális transzferekből. SOCIAL SECURITY, MINT INTÉZMÉNYRENDSZER: A fejlett országokban a szociális biztonsággal kapcsolatos tevékenységeket jelenti. Kollektív, állami intézményrendszer. A XX. században kialakuló jóléti államok intézményrendszere.
SPEENHAMLANDI RENDSZER: 1795-1834. Új Elveket próbál bevonni a szegénygondozásba. Megfogalmazza a léthez való jogot. Megjelenik a dolgozó szegény problémája. Ez a rendszer nem maradt fenn, mert összeegyeztethetetlen volt a tőkés fejlődéssel.
SZOCIÁLIS BIZTONSÁG FUNKCIONÁLIS DEFINÍCIÓJA: A szociális biztonság olyan politikai eszközkészlet, mely alapvető funkciója meghatározott társadalmi kockázatok pénzügyi következményeinek a kompenzálása.
SZOCIÁLIS BIZTONSÁGI RENDSZER CSOPORTJAI: Jövedelemhelyettesítő rendszerek, valamint jövedelempótló rendszerek.
SZOCIÁLIS BIZTONSÁGI RENDSZEREK ELSŐ GENERÁCIÓJA: 1880-tól az I. világháborúig. Főként három kockázat ellen nyújt védelmet: munkahelyi baleset, munkahelyi betegség-, valamint egészségbiztosítás időskori biztosítás.
SZOCIÁLIS BIZTONSÁGI RENDSZEREK MÁSODIK GENERÁCIÓJA: Munkanélküli biztosítás, családbiztosítások (gyerekszülés). A második generációs rendszer sok kérdést vetett fel: miért munkanélküli (tehet róla, vagy sem), a család életébe beavatkozhat-e az állam.
SZOCIÁLIS JOGOK: A civilizált élethez, a jóléthez, a biztonsághoz való jogok. (szemelvények történetéből: lokális és hivatalos társaságok tagsága, szegénytörvény, bérszabályozási rendszer, gyári törvények, kötelező oktatás)
SZOCIALIZMUS / SZOCIALISTA IDEOLÓGIÁK: A legkésőbbi ideológiai irányzat. A létező kapitalizmus talaján alapul. Egy tulajdonképpeni kritikát fogalmaz meg. Alapja az igazságosság eszméje, valamint az, hogy a kapitalizmus igazságtalan egyenlőtlenségeket teremt. Fő gondoldatai az egyenlőség, valamint a társadalmi szolidaritás.
SZOCIÁLLIBERALIZMUS: A társadalmi egyenlőtlenségeket igenis mérsékelni kell, szükség van az állami beavatkozásra, mert más szereplő nem képes ezt mérsékelni.
SZOCIÁLPOLITIKA DEFINÍCIÓJA – FERGE: A szociálpolitika történelmileg kialakult intézményrendszer, amely kielégít bizonyos nem megfelelően kielégíthető szükségleteket, túlnyomórészt az állami elosztás, illetve újraelosztás eszközeivel, önálló, elkülönült rendszerként, illetve intézményrendszerek együtteseként. Azon szükségletek esetén vállalja az állami felelősséget, amelyek a hatalom politikai-ideológia elkötelezettségéből következnek. Igyekszik a követeléseket a fogyasztás, illetve az elosztás területére korlátozni. Nagy társadalmi nyomás esetén teret enged az ezen túlmutató követeléseknek is. Határai nem merevek tehát. A szociálpolitika végeredményben tehát az állam és az állampolgárok közötti viszony egyik intézményesülése.
SZOCIÁLPOLITIKA DEFINICIÓJA – FUNKCIONÁLIS: A szociálpolitika funkciójából értelmezi a szocpolt. Alapfunkciója, hogy elhárítsa a zavart. Szerepe a felmerülő problémák semlegesítése.SZOCIÁLPOLITIKA DEFINÍCIÓJA - LEÍRÓ: Az angol szociális közigazgatásban jelenik meg. Felsorolja azokat az intézményeket, ahol a szociálpolitika folyik. E felfogás szerint a szociálpolitikához tartozik az egészségügy, az iskolaügy, a jövedelemprogramok, így a társadalombiztosítás és segélyezés, a lakáspolitika, valamint a szociális szolgáltatások területe.SZOCIÁLPOLITIKA DEFINÍCIÓJA –STRUKTURÁLIS: A definíció az adott társadalom szerkezetét vizsgálva megállapítja, kik döntenek a források felhasználásáról, elosztásáról, kiknek az érdekében. E felfogás szerint konfliktus zajlik a fedezendő szükségletek meghatározásáért, a források elosztásáért a szükségletek jobb kielégítése érdekében. E küzdelemben nagy szerepet játszanak a társadalmi csoportok közötti erőviszonyok.
SZOCIÁLPOLITIKA ÉS AZ ÁLLAM: Periodizálási szempontból: 1.) Az államnak még nincs szociális funkciója 2.) Valamely ok miatt belekezd a szociális tevékenységbe az állam (1. szabályozni kezd, törvényeket hoz , 2. részben finanszírozza a tevékenységet, központi forrásokat rendel hozzá)SZOCIÁLPOLITIKA, AHOGY MARSHALL LÁTJA: Elfogadja a titmussi megközelítést. Konkretizálja a tevékenységeket két nagy szociálpolitikai csatornára: 1. Szociális transzferek, 2. Természetbeni ellátások, szolgáltatások. A szociálpolitika intézményeit transzferrendszerre és szolgáltató ágazatra osztja.
SZOCIÁLPOLITIKA, AHOGY TITMUSS LÁTJA: Mindig a jólétre irányuló politika (célorientált, befolyásképes tevékenység, centrumában a közakaratot képviselő állammal). Egyszerre vannak gazdasági és nem gazdasági vonatkozásai. Mindig redisztribúció jellemzi.
SZOCIÁLPOLITIKA, AHOGY WALKER LÁTJA: Annyi szocpol-szemlélet van, ahányan beszélnek róla. Kérdésként veti fel a szükséglet-problémát: hogyan értelmezi a szocpol a szükségleteket? Mely szükségleteket vonja be az állam a szoicálpolitikába?
SZOCIÁLPOLITIKA, MINT TUDOMÁNY: Tudománynak számít, mert van kialakult struktúrája (képzés, diploma), valamint az is tudott, hogy a megtermelt források 20-40%-át szociálpolitikára fordítják.
SZOCIÁLPOLITIKA, MINT TUDOMÁNY-ELLENÉRV: Nincs szükség szociálpolitikára, mint tudományra. Ezt tükrözi multidiszciplinális jellege.SZOCIÁLPOLITIKAI PERIODIZÁCIÓJÁNAK VIZSGÁLATI MÓDSZEREI: 1) Kik végeznek gondoskodó tevékenységet? 2) Kik az alanyok/haszonélvezők? 3) Hogyan történik, mi az eszközrendszer? – Végül az első szempont emelkedett ki a szakosodás tekintetében.
SZOCIÁLPOLITIKAI SZEMPONTBÓL SZOLGÁLTATÓ LEHET: az állam, a gazdaság (piacgazdaság), valamint a civil szféra.
SZOCIÁLPOLITIKÁT ALAKÍTÓ BELSŐ TÉNYEZŐK: gazdaság fejlettsége, demográfiai helyzet, szociálpolitikai intézmények kora, politikai erőviszonyok, a társadalom domináns értékrendszere, domináns politikai ideológia, az ország gazdaságának nyitottsága, a jövedelmi távolság a szegények és gazdagok között, a foglalkoztatás szerkezete, az államszerkezet, valamint a hadi kiadások
SZOCIÁLPOLITIKÁT ALAKÍTÓ KÜLSŐ TÉNYEZŐK: A gazdaság nemzetközi versenyképessége, a nemzetközi szervezetek szerepe, a nemzetközi integráció, a nemzetközi migráció.
SZOCIÁLPOLITIKATÖRTÉNETI KORSZAKHATÁROK: XVI-XVII (nincs állami szerepvállalás); XVI-XIX végéig (1601-Erzsébet féle törvény-első törvényi szabályozás); XIX végétől napjainkig (1880: első TB-rendszerek)
SZOCIÁLPOLTIKA DEFINÍCIÓJA - ÁLTALÁNOS: A szociálpolitika azonos a modern állam szociális tevékenységével. Beavatkozás a piaci mechanizmusokba, hogy korrigálja a kialakult problémás helyzeteket.
SZOLIDARITÁS: Másokkal való közösségvállalás. Mások elfogadása a társadalom, mint közösség részeként.
SZÜKSÉGLETKIELÉGÍTÉS MÓDOZATAI POLÁNYI KÁROLY SZERINT: 1) oikosz 2) reciprocitás elvén működő 3) piaci elven működő 4) redisztribúció TÁRSADALMI KOCKÁZATOK AZ I.L.O. SZERINT: betegség, rokkantság, időskor, támogató elvesztése (özvegység, árvaság), gyerekszülés.
TÁRSADALMI LÉT REPRODUKCIÓJA – ANYAGI JAVAK: Menete: termelés, elosztás, elfogyasztás. Intézménye: piac, kis gazdaságok. Befolyásolja: gazdaságpolitika, pénzügypolitika, szociálpolitika, foglalkoztatási politika.
TÁRSADALMI LÉT REPRODUKCIÓJA – BIOLÓGIAI JAVAK: Ez a fizikai újratermelés (születés-halál). Menete: születés, reprodukció, halál. Intézménye: család. Befolyásolja: családpolitika, szociálpolitika, lakáspolitika, kultúrpolitika.
TÁRSADALMI LÉT REPRODUKCIÓJA – SZERVEZETI KERETEK: A szervezeteket befolyásolja a társadalmi szükségletek és funkciók változása, de jelentős önmozgásuk is van. Megeshet, hogy a szervezet csak részlegesen igazodik az új szükségletekhez, vagy maga teremt magának megfelelő funkciót.
TÁRSADALMI LÉT REPRODUKCIÓJA – TÁRSADALMI VISZONYOK: Szocializációs folyamat. Menete: szimbolikus javak – szellemi javak létrejövetele, létrehozatala. Szimbolikus javak elterjednek, elosztódnak, átalakulnak. Intézménye: család, iskola, egyház, jogrendszer, művészet, média. Befolyásolja: családpolitika, oktatási politika, kultúrpolitika.
TÁRSADALMI LÉT REPRODUKCIÓJÁNAK FÁZISAI (FERGE): 1) termelés 2) elosztás 3) felhasználás 4) eredmény
TÁRSADALMI LÉT REPRODUKCIÓJÁNAK SZFÉRIÁI (FERGE): 1) biológiai 2) anyagi javak 3) szimbolikus javak 4) szervezeti keretek 5) társadalmi viszonyokTOLERANCIA: A másság elfogadása.
TRADICIONÁLIS TECHNIKÁK A TÁRSADALMI KOCKÁZATOK ELLEN: Magánfelhalmozás (ha képes, az egyén félretesz, a cél, hogy baj esetén legyen tartalék, ez az egyéni jövedelem keretében lezajló redisztribúció), eltartási kötelezettség (idősek-felnőttek-gyerekek, ez a generációk között lezajló redisztribúció), kötelező felelősségbiztosítás (harmadik fél fizet, ha valaki szükséghelyzetbe kerül valaki miat-biztosító).
ÚJ JOBBOLDAL/LIBERTARIANIZMUS: E felfogás képviselői visszatértek a piac mindenhatóságába vetett hithez. Eszerint a szabad választás szabadságának fő letéteményese a „természeti erőként” működő piac, amelynek működésébe való állami beavatkozás egyszerre csökkenti a gazdasági hatékonyságot és az egyéni szabadságot. Az ideológia tehát visszatér az egyén szinte korlátlan felelősségének elvéhez és a csak „végső menedéket” jelentő állam követeléséhez.
UTOPISTA SZOCIALISTÁK: „majd a gazdagok jobb belátásra térnek és megadóztatják magukat”
VERTIKÁLIS REDISZTRIBÚCIÓ: A gazdagoktól megy a lé a szegényekhez.
